8.rész

Na hellóka itt is van a nyolcadik rész ^^ Itt kiderül mit is akar mondani Adam. Kíváncsi lennék az arcotokra, ha netalán egy kicsit meghökkentek xD Áka.
~Cecily~
(-Kérdezhetek valamit?
-Persze, mit?)
-Nem láttad valahol a töri füzetemet? Elhagytam valahol...
-Ha jól emlékszek, akkor mintha láttam volna egy füzetet az udvaron egy padon.-válaszoltam.
-Köszönöm Cisske!-mondta majd elrohant.
Nataniel mélabúsan jött ki egy teremből. Úgy látszik nem vált be a vers.
-Sajnos nem vált be a vers...
-Vegyél neki virágot.
-Nincs pénzem, odaadtam Ambernek.
-Ő kicsoda?
-A húgom...
-Akkor szedj neki, adok egy szalagot!-mondtam, és kotorászni a táskámban kotorászni.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Még mindig kotorászok.
Megtaláltam.
-Tessék!
-Köszi!-mondta, és elment.
Ekkor becsengettek, vége a nagyszünetnek, mindenki elment a következő órájára. Nekem matek jön. „Repdesek szinte az örömtől”. A szabályok nem nagyon mennek, de a feladatokat hibátlanul megoldom. Elindultam a terem felé. Mikor beléptem mindenki ott volt, (már aki eljött a suliba) kivéve Castiel. Leültem a helyemre, majd kis idő elteltével bejött Mrs. Trascott, a világ egyik legszigorúbb tanárnője. Órán nem történt semmi, csak Alexyt feleltette a KÖVETKEZŐ anyagból amit utána vettünk, miután megkapta a jegyét. És nem sokára vége lett az órának - szerencsére.
Kirohantam megkeresni Natanielt, de miután megláttam, hogy Anitával beszél, megnyugodtam.
Körbenézek az udvaron.
-Cecil!-egyedül Leigh szokott így hívni, meg néha, nagyon ritkán Lysander. De ez kétségtelenül az ő hangja.
-Igen?-fordultam hátra-Mit szeretnél?
-Nem láttad Rosát? Őt keresem, de sehol sincsen!
-Halvány lila gőzöm sincs... Te ismered jobban... Mi a kedvenc tantárgya?
-Töri.
-Nézd meg akkor a könyvtárban, vagy a teremben!
-Nem mehetek ennél beljebb...
-Akkor megkeresem én neked!
-Kösz.
Elmentem a könyvtár felé.  Amikor odaértem, láttam, hogy Rosa éppen egy tudományos könyvet búj.
-Szia Rosalia! Leigh keres téged, csak nem jöhet be ide!
-Rendben, megyek! Köszi, hogy szóltál!
-Szívesen.
Elviharzott, majd rá pár percre be is csengettek. Elindultam a tesiterem felé, mivel tesink lesz. Átöltöztem az öltözőbe,-még mielőtt valaki azt hinné, hogy a könyvtárban-majd bementem a terembe. Már szinte az egész osztály bent volt. Pár perccel bejött a tanár, Borisz.
-Gyerekek, ma kosarazni fogunk. Mindenki fusson öt kört, utána melegítsen be, majd alkossanak csapatokat!-osztotta ki a feladatot.
Miután átvészeltük a bemelegítést és beosztottak minket a csapatokba, elkezdtünk kosarazni. Együtt vagyunk ezen a tesiórán Lysékkel. Láttam, hogy pár cicababás osztálytársa, ha jól tudom Amber, Charlotte és Lisa csak állnak a pálya szélén és pletyiznek. Lysander a másik csapatban van Castiellel, Alexyvel, Jessyvel, és még pár emberrel, akiknek nem ismerem a nevét-a memóriám nem a legjobb, ebben hasonlítunk a legjobban Lyssel. Velem egy csapatban pedig Adam Armin, Lina, Noi és még jópáran.
Egyszer a mecs közepe felé felém kiált Linn:
-Cissy, passzolom!-és felém dobta a labdát.
Nem vagyok valami híres arról, hogy el tudom kapni a labdát, de megpróbáltam.
A labda veszélyesen gyorsan közeledett felém. Magam elé emeltem a kezem, hogy elkapjam, de magasabbról érkezett annál, amire számítottam, így eltalálta a fejem, és miközben hátrafelé dőltem elsötétült előttem a világ.
~Lysander~
Órán, miközben kosaraztunk, egyszer csak Noi Cecily felé dobta a labdát. Most baj van, ugyanis Cissy nem arról a leghíresebb, hogy milyen szuperül el tudja kapni a tárgyakat, amik felé repülnek. Elég távol voltam tőle de elkezdtem felé rohanni, hátha meg tudom állítani a labdát. A kísérletem sikertelennek bizonyult. Mikor odaértem, már a földön feküdt eszméletlenül. Letérdeltem mellé, és csak néztem. Nem tudom mit csináljak.
Egyszer, mikor olyan nyolc-kilenc évesek voltunk, és még a tanyán laktunk, történt egy hasonló eset. Cis felmászott a szénabálák tetejére és ott ugrált. Legszívesebben én és Cassandra is felmentünk volna, csak nálam Tappancs, az ő kezében pedig Kormi volt. Akkor még nem olyan volt a személyisége, mint most. Imádta a rózsaszínt, és az élénk színeket, a lepkéket, a misztikus és a fantázia beli lényeket, főleg a tündéreket.
Cecilia addig ugrándozott ott fönt amíg öt méter magasban meg nem csúszott a lába, és le nem zuhant a földre. Cassy teljesen kétségbe esett. Kormit szó szerint hátradobta, és odarohant a testvéréhez. Magán kívül zokogott, a könnyek csak úgy áztatták az arcát. Én felvettem Cissyt az ölembe, Tappancsot pedig odaadtam a nővérének, aki őt zsebkendővé léptette elő. Akkor sírt ő utoljára. Bevittem Ceciliat anyukámhoz.
-Anya! Cissy leesett a szénabáláról, és nem ébred fel!-édesanyám rögtön ellenőrizte a pulzusát, majd hívta a mentőket. Leigh addig megpróbálta lenyugtatni Cast.
-Nyugodj meg! Fel fog ébredni, ne félj!-vigasztalta.
Mikor megérkeztek a mentők, bevitték a kórházba. Mi az autónkkal utánuk mentünk. Mikor beértünk odamentünk a recepcióshoz útbaigazítást kérni.
-Elnézést, meg tudná mondani melyik kórteremben fekszik Cecilia Lavigne?
-3. emelet 25. szoba.
-Rendben köszönjük!
Mivel lift akkoriban ott még nem volt, gyalog tettük meg a lépcsőfokokat. Cassy elég lassan jött, mivel még mindig sírt. Mikor beértünk a kórterembe, Cecily éppen aludt. Másfél hét után engedték ki. Mi minden nap meglátogattuk, viszont Sandrát többet kellet vigasztalni, mint a húgát.
Cassandra teljesen ki fog borulni ezen.
-Tanár úr! Elvihetem az iskolaorvoshoz?-kérdezte Adam.
-Persze, vigye csak, utána pedig jöjjön vissza! Mivel ez az utolsó órájuk előbb elengedem magukat!
Elrohantam az öltözőbe, és gyorsan átöltöztem. Sietősen indultam el felénk Castiellel az oldalamon.
-Sandra ezen teljesen ki fog akadni...-ráztam a fejem.
-Mért nem mentünk el megnézni Ceciliat? És miért fog kiakadni?
-Egyszer már volt ilyen, csak akkor a szénabálákról esett le. Cas azon teljesen ki volt akadva, mindennap sírt...
-Ennyire megviselte?
-Igen. Azóta mondjuk egyáltalán nem sírt...
-Tényleg?
-Gyökerestül megváltozott. Azóta ilyen.
-Értem.-mikor megérkeztünk, kopogtam mivel nem vittem kulcsot. Cas nyitott ajtót, majd amikor észrevette, hogy Castiel is itt van egy picit elpirult, maj zavartan tette fel a kérdését.
-Hogyhogy ilyen korán itthon vagytok? És hol van Cissy?!
-Gyere!-mondtam, majd karon ragadtam és elindultunk a kórház felé.
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!!!!
Bocsánat, hogy ezt csak most tudtam hozni, csak kicsit sok a dolgom mostanában. Szerintem tudjátok milyen a diákok számára az év vége. Megpróbálok sietni a következő résszel, valamikor jövő hétre várható :) Áka