6.rész

Na, hellóka! Itt is van az új rész. Ennek az elejét (kivételesen) nem én írtam, hanem az unokahúgom. Jó olvasást :) Áka, Blareb.
/két hét múlva/
~Cassandra~
Két hét múlva, miután levették a kötésem, matek előtt megszólított Castiel:
-Hogy van a kezed?-érdeklődött.
-Már egész jól...
-Öhm... Figyelj...-úgy látszik, mintha egy kicsit zavarban lenne-Ma délután próba lesz, nincs kedved eljönni?
-Ööö, persze eljövök-élénkültem fel, de elfordítottam az arcom, hogy ne lássa, mennyire elpirultam.
Egész órán leveleztünk. Kiderült, nem csak neki van elege Mr. Farazie-ból.
Órák után, mielőtt lementünk a kis föld alatti helyiségbe, bemutatta néhány kosaras haverját, majd a pince felé vettük az utat. Lysander háttal ült nekünk egy széken, és a jegyzetfüzetét lapozgatta, amit mindig elhagy. Halkan mögé osontunk, és alaposan ráijesztettünk.
-Most komolyan, mikor szoksz le erről, Cas?
-Amíg gyáva nyúl vagy...-feleltem vigyorogva.
-Hahaha, milyen humoros valaki!
-Inkább nincs kedved írni egy dalt Jessynek?-Lys fülig elpirult, pedig nem vall rá.
-Már írtam neki...-motyogta, hogy csak ő hallja.
Néhány perc múlva elkezdődött a próba. Nem is tudtam, hogy Lys-drágának ilyen jó hangja van.
Az egyik szám után intett Castiel, hogy menjek oda. A kezembe nyomta a gitárját, majd elém tette a Kottát. Egy kicsit zavarban voltam, de nem bizonyult nehéznek.
A vöröskének szó szerint leesett az álla, de szerinte volt egy kis hibám a második sorban. Mögém jött, hátulról átkarolt, és elmagyarázta, majd megmutatta a hibámat. Közben Lysandernek valami „fontos dolga” akadt, ezért kiosont a folyosóra. A kicsi ablakon láttuk, amint (kivel mással?) Jessyvel megy a park felé.
Castiel kivette a kezemből a gitárt, mivel végeztünk, és elindultunk haza. Út közben beszélgettünk mindenféle gitárokról dobokról és énekesekről. Amikor a házunk elé értünk felém fordult.
-Hát akkor... Holnap találkozunk.-mondta-Szia!
-Szia!
-Várj!-kiáltott utánam a kapuból-Elejtetted a sapkád!
Visszafutottam a sapkámért, és miközben odaadta, és a kezünk egymáshoz ért... jó darabig csak álltunk. Álltunk, és néztük egymás szemébe. Cast hirtelen közelebb hajolt hozzám. Ajkunk egymáshoz ért... Forgott velem a világ... És néhány másodperc után kattanás hallatszott.
-Na, most meg vagy Sandra!-kiáltott fel valaki a hátunk mögött. Castiel elengedett engem, és mögém pillantott.
-Lysander?!-szólalt meg döbbenten. Az előbb említett még nem rakta el a fényképezőgépet-Azt hiszem én most megyek... Sziasztok!-mondta Castiel, és elindult a szűk sikátor felé.
-Muszáj volt?!-fordultam Lyshez felfelé menet.
-Ez még semmi sem volt ahhoz képest amit te műveltél velem.
~Cissy~
Meg akartam várni Sandrát, de nem jött. Már indultam volna, de ekkor kiabálás hallatszott a DÖK-ös teremből.
-FOLYTON CSAK AZ ÚJ CSAJJAL VAGY! RÁM MÁR IDŐD SINCS!
-NYUGODJ MÁR MEG NEM TUDOM MIRŐL BESZÉLSZ!-kiabálta egy másik hang, amiben mintha Natanielt ismertem volna fel.
-AZT HISZED NEM VETTEM ÉSZRE, HOGY FOLYTON FLÖRTÖL VELED?!
-HA TETSZENE, AKKOR MÉRT JÁRNÉK VELED?
-IGAZAD VAN! AKKOR MÁR NEM IS VAGYUNK EGY PÁR! NA VISZLÁT, LÉGY BOLDOG!-azzal sírva kirontott a teremből. Behúzódtam egy szekrény mögé, hogy ne vegyen észre. Nataniel csak 15 perc múlva jött ki.
-Szia Nat!-szólítottam meg- mit csinálsz itt ilyenkor?
-Oh, szia!-mondta, miután észrevett-Meg akartam várni Ambert, de úgy látszik, már elment.
-Mért lógatod az orrod?-érdeklődtem „gyanútlanul”.
-Nem akarok beszélni róla...
-Merre mész?
-A park felé.-adta meg a választ.
-De jó! Én is!
Mikor elindultunk az udvar felé megkérdeztem:
-Elmondod, hogy mi a bajod?
-Hát... Szakítottunk Anitával...
-Oh... Értem... Mi történt?
Rám nézett, arcáról eltűnt a bánat, majd egyszerre harag gyúlt a szemében.
-Te vagy az oka!
-Mi? Mért? ÉN? Minek?
-IGEN! ANITA MIATTAD SZAKÍTOTT VELEM!
Szavai visszhangot vertek az iskola falairól.
-ÉÉN?
Egyszerre megszólalt az iskola csengője, de olyan hosszan, mint amikor tűzriadó van. Értetlenül álltam egy helyben.
-A riasztó...-motyogta Nat. Egyszerre megértettem. Az iskola területén 19 óráig lehet tartózkodni. Rápillantottam a karórámra: 19:14.
-FUTÁS!!!-kiáltottam-Nataniel!
Rohantunk a park felé. Mikor már elég távol voltunk a sulitól, lihegve lassítottunk.
-Bocsáss meg!
Értetlenül néztem rá.
-Miért?
-Amiért leordítottam a fejedet...
-Óóó... Nem probléma...
-Rá kellett volna jönnöm...-motyogta.
-Ugyan mire?
-Anita kapcsolta be a csengőt. Te már megfordultál, de én még láttam, ahogy kiszalad.
- Menjen melegebb éghajlatra!
-Elkísérjelek?-kérdezte.
-Ohh... Ööö... Igen, ha szeretnél...
Elindultunk a parkban. Nem szóltunk egymáshoz, de Nataniel a zsebében kotorászott valami után. Mikor a ház elé értünk bebújtunk az egyik fa mögé, ugyanis két embert láttunk közeledni felénk. Ők is megálltak ott, ahol fél perccel ezelőtt még mi voltunk, és beszélgettek. Az egyik hangban felismertem Sandráét. A fa mögül csak annyit láttam, hogy elejt valamit és... Ca... Cast... Castiel?! Nem hiszem el! Nataniel is valami ilyesmire gondolhatott, mert leesett az álla. Néhány másodperc múlva kattanás hallatszott, és szétreppent a turbékoló párocska. Egy harmadik alak állt a mi ajtónkba. Láttam, hogy Castiel közeledik a rejtekhelyünk felé. Óvatosan húztuk össze magunkat, nehogy észrevegyen. Szerencsénkre nem pillantott meg minket. Majd miután elment, jobban szemügyre vettem a harmadik embert. Lysander az! Ekkor Nataniel oldalba bökött.
-Öhm, Cissy... Ha nem baj, én most megyek. Viszlát!-köszönt el, majd sietősen távozott. Én pedig előugrottam a bokorból és hibbantan üdvözöltem a rokonaimat.
-Hellóka!-köszöntöttem őket-Hogy, s mint?
-Te meg mit csinálsz itt?-értetlenkedett Lys.
-Hazajöttem, baj?
-Nem...
-Mi a baja Sandrának? Csak nem Castiel-cicus van a...
-Cecilia...-sziszegte a nővérem. Úgy látszik egy icipicit nagyon ideges... És hát én egy picit még cukkoltam...
-Mért, megcsókolt Casty-cica?-villantottam felé egy angyali mosolyt. Ekkor pattant el nála a húr. Kikapta Lys kezéből a fényképezőgépet, földhöz vágta, és még rá is taposott. Por se maradt belőle. Utána dühösen felrohant a lépcsőn, és beviharzott a házba. Mi követtük őt Lysanderrel.
-Amúgy te kérted meg Castielt, hogy csókolja meg?-érdeklődtem.
-Nem. Magától csókolta meg őt.
-Érdekes...
-Mi a baja Cassandrának, azon kívül, hogy lececiliáztam?-támadt ránk hirtelen a semmiből megjelenő Leigh.
-Hát... Ööö... Lys lefotózta, amikor csókolózott, és egy picit én is cukkoltam...
-Beszélek vele...-mondta és már épp megfordult volna de én megfogtam a karját.
-Várj! Ezt vidd magaddal!-mondtam, és a  kezébe nyomtam egy nagy darab kartonpapírt.
-Ez meg minek?-nézett rám értetlenül.
-Cassandra magával hozta a Darts-ját, és nem szeretném, ha megsérülnél.
Fölmentünk a lépcsőn, egyenesen a padlásszobáig. Leigh ment elöl, mi pedig követtük. Amikor benyitott egy Darts csapódott a kartonba, amit az utolsó pillanatban kapott maga elé. Bepillantottam és láttam, hogy ami a kezében van tárgy, nem más mint a keresztanyutól kapott hógömb.
-Menjetek el Kínába.-üvöltötte.
-Gyertek.-fogtam meg két srácot.
Ők lementek a nappaliba, én pedig a szobám felé vettem az irányt. Ruhástól dőltem le az ágyamra. Még én se gondoltam, hogy ennyire fel lehet húzni a nővérem. Észre se vettem de a nagy gondolkodás közepette elaludtam.
És ez lenne a hatodik rész... Köszönöm szépen Blarebnek a munkáját. A következő rész két komment után lesz, csak mostanában elég sűrű lesz a programom. Áka.