1. rész

Sziasztok itt is van az első rész :) örülnék komiknak ,+G-olásnak, megosztásnak :) remélem tetszeni fog :) Áka.

~Cassandra szemszög~

Végre megérkeztünk Franciaországba! Hosszú volt az út ide, Londonból, ugyanis eddig ott éltünk, én és Cissy a szüleinkkel, de most nyáron visszaköltözünk az unokatestvéreinkhez Lyshez és Leigh-hoz Cannes-be. Most szálltunk le a repülőről és masírozunk a kocsihoz, ahol ők már vártak ránk.

 - Sziasztok! - köszöntöttek minket. Lys, mint mindig, most is viktoriánus korszakú ruhát viselt, Leigh pedig azt amiben általában lenni szokott.

- Heló! - köszöntünk vissza. - Mehetünk vagy holnapig itt fogunk állni?

- Nem kell morognod Cissy megyünk már!

- Sandra is jó lesz-morogtam. - Nem szeretem ha Cecilia nevén szólítanak, hiszen belül egyáltalán nem hasonlítunk.

- Jól van nem kell morognod egyfolytában! Tudom hogy ti sosem keveritek össze magatokat, viszont más embereknek elég nehéz titeket megkülönböztetni! - próbált enyhíteni a hangulatomon idősebbik unokabátyám, mondhatom, kevés sikerrel.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk hozzájuk. Út közben bekapcsoltam az Mp3 lejátszómat és zenét hallgattam hogy ne kelljen hallgatnom Cecil monológját. A kedvencemet hallgattam mint példáu.: Metallica.

Mikor megérkeztünk azonnal kiugrottam a kocsiból, és elindultam az ajtó felé. Szép,nagy házba laknak. Nem értem miért kell nekik ekkora, ugyanis a szüleik vidéken élnek ők pedig ide költöztek. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki. Egyre idegesebben kezdtem nyomkodni a kilincset, amíg végül Lys oda nem szólt nekem:

- Ci.....

- Cassandra! - kiabáltam vissza most már dühösen.

- Rendben, akkor Cassandra! - válaszolt Mr. Nyugalom-Elárulom, hogy az ajtót mielőtt elindultunk bezártuk, úgyhogy ha nem akarod tönkretenni a zárat akkor itt a kulcs - jött oda hozzám és átadta a kulcsot.

- Köszi - mondtam majd bementem. Óriási ez a ház belülről is! - Hol van a szobám?

- A tiéd a padláson van, ahol amikor itt vagy, ott szoktál aludni. Cissy, a tied pedig a kis toronyban van. Emlékeztek merre van vagy elkísérjelek titeket?

- Én még emlékszem merre van - mondtam és fölmentem. Amikor benyitottam óriási meglepetés fogadott.

A szoba alapszíne át lett festve szürkére, és díszként színes pillangót festettek pár helyre. Az egyszemélyes ágy át lett rakva az ablak alá. A kissé ütött-kopott szekrénysort átfestették, így úgy néz most ki, mintha az Ikeából hozták volna egyenesen. Megkövülten, leesett állal álltam az ajtóban és gyönyörködtem a szobámban. Ekkor valaki megkocogtatta a vállamat. Megfordultam és láttam hogy Lysander az.

- Na? Tetszik a szobád? - kérdezte vigyorogva.

Én, ha valaminek nagyon örülök akkor a megszokotthoz képest totál felvidulok és egy kicsit furcsán viselkedek. Most széles mosoly terült el az arcomon, és  ugrándozni kezdtem.

- Nagyon tetszik, nagyon, nagyon, nagyon! - mondtam pattogva és Lys arcára nyomtam egy cuppanós puszit. Ő megkövülten állt, mivel még soha nem látott ilyennek.

- Ööö, te most Cassandra vagy, vagy Cecilia? - kérdezte.

- Sandra, miért?

Ő értetlen képet vágott én pedig nevetve lementem megköszönni Leighnak is.

~Cecilia szemszög~

Mikor megérkeztünk Leighékhez, és Lys elmondta merre van a szobám vidáman rohantam a kis toronyhoz. Mikor beléptem, gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Világoskékek a falak, a mennyezetről pedig lepkék lógnak. Persze nem igaziak, hanem műanyagok. Az apró, kör alakú szoba szintén kerek ablaka alá be lett tolva a kihúzható vendégágy, a szekrények pedig közvetlenül az ajtó mellett helyezkedtek el. Ennek a belső részén egy nagy tükör lógott, talán azért, hogy láthassam reggelente azt a szörnyeteget, akivé éjjel átvedlek. Ekkor óriási visítást hallottam. Úgy látszik tetszik a nővéremnek a szobája. Lemegyek és megköszönöm Leighnak. Mikor a lépcső felénél jártam valaki elrohant mellettem és majdnem fellökött! Gondolom Cas lehet az, ugyanis Lysander meglepődött arcal slattyogott lefelé.

- Tetszik a szobája a tesómnak? - kérdeztem.

- Biztos nem te voltál ott? - tette fel a kérdést bizonytalanul.

- Hahaha, biztos! Amúgy nagyon tetszik nekem is a sajátom! - válaszoltam.

Mikor leértünk Sandrát és Leighet pillantottuk meg. Ő  is meglepett arcot vágott, mint a testvére, és ettől nem bírtam ki nevetés nélkül.

- Ha látnátok most az arcotokat! - nyögdécseltem ki két nevetőgörcs között.

- Nagyon vicces - mondta a két srác.

Fölmentem a szobámba majd kipakoltam a cuccaimat, mindent szép rendben, majd elmentem fürödni, utána pedig aludni.